Fotó: Corbis
- A lelkiség mint a boldogság kulcsa
- A lelkiség naprakész? 52 százalék hisz őrangyalokban *
- Miért létezik lelkiség?
- A lelkiség továbbra is fennáll: 53 százalékuk hiszi, hogy van valami természetfeletti erő *
A lelkiség mint a boldogság kulcsa
Egyre több német hagyja el az egyházat. A természetfeletti, megmagyarázhatatlan hatalom, a lelkiség iránti vágy azonban megszakíthatatlan. Nem csoda, hiszi a szerző Claudia Reshöft.
Amikor kicsi voltam, egy kép lógott a kiságyaink felett. Félig romos, rohadt hídet mutatott. Aztán egy lány és egy fiú, akik nagyjából azonos korúak lehetnek, mint akkoriban. Nyilvánvaló, hogy hazaérésüknek ketten át kellett lépniük ezt a gazdag mólót. Úgy tűnt, hogy habozás nélkül és félelem nélkül haladnak ezen a veszélyes úton. Mögöttük, egy csillogó, fehér köpenybe csomagolva, egy gyönyörű angyal állt, aki kezét védve tartotta felette. Nekem és nővéremnek ez a kép valami nagyon megnyugtató volt.
A lelkiség naprakész? 52 százalék hisz őrangyalokban *
Szilárdan meggyőződtünk az angyalok létezéséről, bár nem láthattuk őket. Ahogy mi is voltunk, hittünk Jézusban és a "kedves Istenben" is, aki vigyáz ránk. Egyébként nem tudnánk megmagyarázni, hogy egyébként hogyan éljük volna túl - gyakran elég merész - kalandjainkat. Oké, ez elég naivnak hangzik. Ennek ellenére a hit soha nem hagyott el engem, hogy én - és természetesen az egész emberiséggel - beépülünk egy nagy tervbe, amelyet nem ismerünk.
Nem vagyok ezzel egyedül. Az Allensbach Intézet felmérése szerint, amely rendszeresen kérdezi a német lakosságot mindenféle élet kérdésében, a kettő közül több mint egy hitt "valamilyen természetfeletti hatalomban". Egyesek ezt az erőt Istennek hívják, mások Allahnak, mások pedig a tudásról beszélnek. De talán mindannyian ugyanazt gondoljuk. És talán a lelkiség nem más, mint a sors magyarázata jó és rossz napokon egyaránt .
Miért létezik lelkiség?
A vallásos és nem vallásos emberek miért ragaszkodnak olyan dolgokhoz, amelyek nem tudják megfogni a kezüket, az is érdekli a tudományt, amelyek miatt nehezen bebizonyítható, hogy valamit meg lehet ragadni. Ennek ellenére az agykutatók megkísérelik megvizsgálni az öröklõdést, hogy megtudják, létezik-e valami a spirituális hajlam, az úgynevezett istengén. Apácakat küldnek mágneses rezonancia tomográfiakra, megpróbálják megmérni a meditáló szerzetesek megvilágosodásának állapotát, és elemezik az imádkozók agyhullámait. Eddig megbízható siker nélkül.
Ennek ellenére úgy tűnik , hogy van valami a lelkiségben . Az evolúciós pszichológusok és antropológusok azt mutatják a fejlődéstörténetben, hogy az összes kultúra emberei ismételten vallásos struktúrákat alakítottak ki. Talán a magasabb hatalmakba vetett hit előnyt jelentett a túlélés elleni küzdelemben. Máskülönben a következtetés szerint a lelkiségnek régen ki kellene halnia. De ő nem az. Mert azt kérdezi, hogy honnan jönnek mi emberek, hova megyünk, és mi értelmet ad életünknek és tetteinknek. Ahol itt találunk választ erre a központi kérdésre, otthon érezzük magunkat.
A lelkiség továbbra is fennáll: 53 százalékuk hiszi, hogy van valami természetfeletti erő *
Legyen szó akár a halál utáni feltámadásról, az újjászületésről vagy a paradicsomba érkezésről - a lelkiség megnyugtatást és bizalmat nyújt az embereknek olyan súlyos válságokban, mint a betegség, az elválás vagy a halál. És ez olyan társadalmi ragasztóhoz hasonló, amely összeköti bennünket magunkkal, az emberekkel és a körülöttünk lévő világgal. Mert vallásos vallomásokkal vagy spirituális tapasztalatokkal összekapcsolva az együttélés etikai kódexe is. A keresztények azt mondják: Szereted a szomszédat, mint magad, a buddhisták számára a megvilágosodás együttérzéshez vezet.
Az őrangyal képe már nem lóg az ágyam fölött. De nem tudom kivenni a fejemből egy protestáns himnuszt, amelyet még Margot Käßmann püspök is idéz: "Nem mélyíthetsz mélyebbre, mint pusztán Isten kezébe ..." Fogva tartás és azaz Ez az, amire vágyunk.
* Források: Religion Monitor 2013, Allensbach Demoscopy Institute
